Körülbelül 1 éve találkoztunk először Otival és Emillel, és rögtön megtaláltuk a közös nevezőt, ugyanis Emil annál a cégnél dolgozik, ahol én is eltöltöttem 10 évet, mielőtt a fotózással kezdtem el hivatalosan is foglalkozni. Emlékszem náluk is elhangzott az a bizonyos kijelentés, hogy róluk még nem készültek profi fotók, és ők abszolút nem fotogének (Pontosabban ez Emil kijelentése volt. 🙂 ). Ezt szerintem sikerült teljes mértékben megcáfolni, a hangulatról pedig csak annyit, hogy az esküvő napját egy hatalmas bulival és egy vérpezsdítő tangóval zártuk.
