Már rég óta érlelődik bennem néhány gondolat, amelyekről szeretném a véleményemet elmesélni nektek.
1. Technikai szemfényvesztés. Az internetet böngészve több olyan weboldallal találkoztam, ahol fotósok, videósok technikai szakszavakkal, kifejezésekkel, eszközeiket felsorolva próbálják eladni magukat. Nincs ezzel semmi gond, kinek mi a marketingstratégiája. Véleményem szerint nem mindenkinek sokat mondó szavak ezek: fullframe, dinamika tartomány, fényérzékenység, fullHD, 4K, X megapixel… stb. Attól, hogy valakinek szuper eszközei vannak, még egyáltalán nem biztos, hogy „jó” képeket, videókat készít vele. Mondok egy példát. Megnézek egy Jamie Oliver főzőműsort, és megfigyelem milyen eszközöket, edényeket használ. Ha én is ilyeneket veszek, és ezt kommunikálom kifelé a weboldalamra látogatóknak, még egyáltalán nem biztos, hogy tudok majd a segítségükkel olyan ízleteset és ínycsiklandót főzni, mint maga Jamie Oliver. Ezzel nem azt mondom, hogy az, aki így marketingel, nem tud jó képeket csinálni, de sok esetben egy picit „szemfényvesztésnek” érzem. Sőt, én is azt gondolom, hogy a kifinomult technika nagy segítség a képek elkészítésében, DE csak ez nem elég, kell hozzá érzék és látásmód is. Pontosabban azt mondanám, hogy első sorban az érzék és a látásmód kell ahhoz, amitől egy kép „működik”, erre a jó eszköz csak rásegít megvalósítani. Számomra a legmélyebben tisztelt fotósok egyszerű, sokszor nem is csúcskategóriás eszközökkel dolgoznak, mégis az elkészült képeiktől az embernek leesik az álla.
2. Helyszín dilemma a páros fotók elkészítésével kapcsolatban. Többször kapom a kérdést párjainktól, hogy hová utazzunk a páros (ún. kreatív) fotózáshoz? Nem egy alkalommal estünk abba a hibába, hogy több, mint egy órát utaztunk egy helyszínért, ami egy jól hangzó kastélykert volt. Oké, szép volt, tópart, kishíd, nagy fák. De szinte ugyanazokat a képeket meg tudtuk volna csinálni a 10 perc autózására lévő erdőnek a szélén, ahol szép zöld mező, ugyancsak nagy fák, ha nem is annyira gondozott vízpart, de volt ott is volt egy tavacska. Az utazás elvett 2 órát a napból, ráadásul nem kevés pénzt kértek a helyszínen a kert használatáért. Itt sem azt mondom, hogy egy szép helyszín nem ad hozzá a képekhez, de véleményem szerint nem ettől lesznek a képek „jók”. Gyakran mondom azt a párjaimnak, hogy akár 2 szép zöld bokor előtt meg tudjuk csinálni a páros fotókat (konkréten volt már erre példa). Nálunk inkább azon van a fókusz, ahogy egymáshoz értek, ahogy egymásra néztek, a mosolyok, a pillantások, érintések, ölelések. Így szinte mindegy, hogy hol vagyunk, a lényeg az, hogy a fotók rólatok szóljanak, arról akik vagytok, és amit éreztek egymás iránt.
3. Költséghatékony fotós. Volt már olyan megkeresésünk, hogy költségcsökkentés címén azt kérték tőlünk, hogy ne dolgozzuk ki a fotókat, csak adjuk át úgy, ahogy a „gépből kijöttek”. Természetesen így nem vállaltuk. Erre megint mondok egy példát: Van egy festő, akinek tetszenek a képei, de drágán dolgozik, így azt kéred tőle, hogy csak skiccelje le a festmény témáját, neked úgy is jó lesz. Vagy adott egy szakács, aki irtó finomakat főz, és te azt mondod neki, hogy csak készítse össze a hozzávalókat a szuper edényeibe, és te majd megfőzöd. A fotós eszköze a fényképezőgépe, mint a festőnek a vászon, vagy a szakácsnak az eszközei és alapanyagai. Mi fotósok sokszor úgy használjuk a gépünket, hogy már eleve tudjuk az exponálás előtt, hogy amilyen képet az elkövetkező másodpercekben készíteni fog a gép, az szinte használhatatlan lesz utómunka nélkül. Ilyen esetek közé tartozik, amikor a csúcsfényekre exponálunk. Ez azt jelenti, hogy például tűző napsütésben egy fehér ruhás menyasszonyt fotózva (mondjuk sötét háttérből bevonulva) az automatika nagy valószínűséggel olyan képet fog készíteni, ahol a szép menyasszonyi ruha annyira „kifehéredik”, hogy már nem lesz benne részlet, és egy értékelhetetlen paca lesz a végeredmény. Ezért kell olyan fénymérési módot alkalmaznunk, illetve felülbírálnunk a meglévőt, amely használatával a fehér ruhában megmaradnak a részletek. Ez azt eredményezi, hogy az összes többi elem a képen (főleg, ami árnyékban van) értékelhetetlenül sötét lesz. Ezeket a fotókat csak utómunkával tudjuk a megfelelő formára alakítani, hogy kellemes legyen a szemnek. Az utómunka segít abban is, hogy a megfelelő (egységes) hangulatvilágot, színvilágot alakítsunk ki, ami sok fotósnak már a stílusjegye. Nem beszélve arról, hogy a kulcsfontosságú momentumokról rengeteg képet készítünk, nem ritkán akár több szögből is. Ezekből választjuk ki azokat, amelyek méltó módon adják vissza az adott pillanatot a fotós szemén keresztül. Szóval összegezve, ha utómunka nélkül kérnéd a képeket, akkor nagy valószínűséggel (annak ellenére, hogy a legtöbb kép még így is bőven megállná a helyét) csalódás érne. Mi pedig nem szeretnénk félmunkát kiadni a kezünkből. 🙂
4. Mit kaptok tőlünk a képeken kívül? El kell mondjam, hogy mi sokkal többnek érezzük az esküvő fotózást, mint egy munka, amit el kell végezni. Maximális empátiával, segítőkészséggel, és jó hangulattal veszünk részt a nagy napotokon. Igyekszünk kisugározni felétek a bennünk lévő nyugodtságot, ami a legtöbb esetben „átmegy”, és a párjaink arról nyilatkoznak, hogy már a puszta jelenlétünk is megnyugtatta őket. 🙂 Így sokkal könnyebb együtt „dolgozni”, ha ti is nyugodtak vagytok (persze a körülményekhez képest), és sokkal könnyebb az őszinte érzelmeket megörökíteni. Az esküvő után maximum egy héten belül megkapjátok az esküvői fotókat. Mi nem ülünk rajta heteket, hónapokat. Szenvedéllyel és gyermeki rajongással végezzük az utómunkát, az alkotás vágya hajt minket. Ezért is nem vállaljuk túl magunkat esküvővel, hogy ne menjen a munkánk rovására. Szóval nem két munkaeszközt, hanem két embert, két barátot kaptok magatok mellé a nagy napra. Mi minőségi garanciát vállalunk a képeinkért, és magunkért is. 🙂
Anikó és Tomi – a megbízható esküvői fotósok 🙂